Riposzt

Rá kellett jönnöm, hogy én tulajdonképpen szeretem a helyi MSZP rendszeres időközönként megtartott sajtótájékoztatóit. Sőt, szinte várom őket. Nem is csak azért, mert lehetőségem akad mindegyik után személyiségem újabb és újabb, ismeretlen, sokszor nem éppen szép oldalait felfedezni és megélni, de többszöri meghallgatás vagy átolvasás után aztán általában csak hátradőlök és mosolygok, mosolygok, mosolygok…

Hogy min?

Hát, például a 83-as úttal kapcsolatos okfejtésen, mely szerint „…a főút fejlesztését célzó beruházás a közbeszerzési kiírás tervezésénél tart. Ennek függvényében a 83-as út legkorábban 2018-19-re készülhet el. Ehhez képest 2010-ben az hangzott el az önkormányzati kampányban, hogy azonnal megkezdődnek a munkák.”
És arra gondolok, hogy tényleg így volt. Illetve így is volt! Meg úgy is, hogy a 2002-es és 2006-os országgyűlési választási kampányban az MSZP beígérte a főút korszerűsítését (a Győr-Pápa-Celldömölk vasút villamosításával együtt), aztán elfelejtett egy fia forrást is mellé tenni, mondjuk az első európai uniós fejlesztési ciklus pénzeiből, vagy bárhonnan, úgyhogy a projekt szépen elsorvadt, majd eltűnt a süllyesztőben és megépültek helyette máshol más fontos és kevésbé fontos útszakaszok.
Meg volt úgy is, hogy a Gyurcsány- majd Bajnai-kormány beígérte a 83-as főút fejlesztését a pápai bázisrepülőtérre települő SAC-program képviselőinek, aztán a program indulása környékén szépen megfeledkezett róla és a projekt újra a süllyesztőben végezte. Mentségükre legyen szólva, hogy 2010-ben ők maguk is eltűntek abban a bizonyos süllyesztőben, de a SAC-esek azóta is az önkormányzat fülét rágják az ígéretek elmaradt beteljesítése miatt.

És aztán persze a 2010-ben, majd a 2014-ben megválasztott kormányzat volt az, amelyik az EU illetékes bizottsága ellenállásának dacára csak azért is keresztülvitte a fejlesztési tárgyalások során, hogy Magyarországon az ún. TEN-T-hálózaton (azaz a transzeurópai közlekedési hálózaton – mert az EU csak ezeket hajlandó támogatni!) kívüli utak között a 83-asra is rábólintson az igen tisztelt döntéshozó. Így kerülhetett bele aztán 2015 elejére a projekt a kiemelten támogatott közlekedés-fejlesztési projektek közé.

Ezen felül ugyancsak ez a kormányzat érte el, hogy az építési tervek 2014 őszére a teljes hatósági véleményeztetésen átessenek – ami azért nagy szó, mert egy ekkora projekt esetében ez sok éves meló szokott lenni -, mostanra pedig kiírható a közbeszerzési eljárás. Azaz ilyen közel még sohasem állt a projekt ahhoz, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az első kapavágás megtörténjen, például azért mert az első európai uniós fejlesztési ciklusban teljesen elfektették, amivel legalább 8 évet vesztettünk. Mi, nem jobboldaliak vagy baloldaliak, hanem pápaiak és környékbeliek.

Igazából nem akartam „nyócévezni”, de így kerek a történet, meg azért egy olyan párt helyi vezetőjétől kritikát hallani, amelyik tevékenyen részt vett a projekt elodázásában, legalábbis rosszul esik.

De tudjuk mindannyian: van, aki beszél, és van, aki cselekszik!

Az viszont kimondottan mosolyra ingerelt, amikor az illetékes nyilatkozó saját „szakterületére”, a közoktatásra vonatkozó érdekes felvetéseit olvastam.

„Szabad iskolaválasztást” javasolni egy oktatási szakértőtől legalább annyira izgalmas, mint egy esetleg elnéptelenedő iskola pedagógus közösségével közölni az intézmény jogutód nélküli megszűntetését, vagy beolvadását más oktatási intézménybe. Merthogy ezért vannak a beíratási körzetek: hogy nagyjából egyenlő legyen az intézmények kihasználtsága, leterheltsége és emiatt ne kelljen egyes intézményeket bezárni, összevonni, másokat meg bővíteni és még a szertárakból is tantermeket csinálni.

Amúgy valamilyen szintű (hallgatólagos) választási szabadság így is létezik, hiszen az iskolaigazgatók csak nagyon indokolt esetben és kizárólag az iskola, vagy a tanuló érdekében utasítanak el bárkit is, de muszáj ezt feleslegesen érzelmekkel manipulálva gerjeszteni?! És persze vannak „trükkök” („trükkök százai” - ha klasszikust akarunk idézni), amivel a szülők el akarják érni, hogy csemetéik a vágyott intézményekbe kerüljenek, de a törvényhozó az utóbbi időben felismerni látszik ezeket a szándékokat és egyre hosszabb életvitelszerű tartózkodási határidőket ír elő a furfangos szülőknek.

De még érdekesebb volt olvasni a működtetésbe adott oktatási intézményekkel kapcsolatos mondatokat: „Azt szeretném, konkrét számadatokkal vizsgájuk meg, hogy egy évben mennyit költ a Klik az intézményeinkre. Ugyanis akkor lehet megállapítani, hogy jól jártunk-e a működtetés és a fenntartás Klikre bízásával, ha tudjuk, hogy a Klebersberg Intézményfenntartó Központ mennyit költött a mi intézményeinkre.”

Először is a fenntartás nem választható kategória, mivel a volt pápai önkormányzati iskolák esetében azt kizárólag az állam láthatja el.

Másrészt az önkormányzati működtetési hozzájárulás megállapításának nagyjából semmi köze nincs a működtetés valós költségeihez, hiszen a város adóerő képessége figyelembevételével a vonatkozó jogszabályban képletszerűen kerül megállapításra. Azt, hogy mennyire jártunk jól ezzel a döntésünkkel, egy az egyben a 2014-es teljes pénzügyi évet vizsgálva lehet leginkább bemutatni, ahol a 4 pápai állami általános iskolára, 2 gimnáziumra, 1 művészeti iskolára és 1 gyógypedagógiai intézményre fordított kiadások és a befizetett támogatás különbsége mintegy 100 millió Ft-os önkormányzati megtakarítást tett ki. Ha a tavalyi ráfordításokat – mint egyetlen releváns rendelkezésre álló adatot – és az idén befizetett hozzájárulást vesszük alapul eddig minimum 44-45 millió Ft-os megtakarításról beszélhetünk, amelyet tovább növel a kompenzáció és a tavalyinál valószínűsíthetően nagyobb állami ráfordítás.

(Nem mellesleg ezek az adatok már az első idei átadási döntés előkészítése során (vagyis úgy július környékén) is ismertek voltak, csak meg kellett volna kérdezni egy képviselő testületi ülésen, bizottsági ülésen, a folyosón vagy bárhol!)

Hát, kb ennyi.

És ami a Várkertfürdőt illeti, mi is csak támogatni tudunk „minden olyan felelősségteljes elképzelést, amely képes a gazdasági társaság anyagi helyzetét stabilizálni”, de ha egyszer – remélem, nemsokára - sikerül a fürdő legnagyobb problémáját (akár kormányzati támogatással) megoldani, vagyis teljes adósságállományától megszabadítani, akkor megint elmondhatjuk: van, aki (szépeket) beszél, és van, aki cselekszik!