Programokról és támogatásokról

avagy tanmese a demagógia legsötétebb bugyrairól

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy program, amit a köznyelvben csak panelprogramnak, hivatalosan az „iparosított technológiával épült lakóépületek energia-megtakarítást eredményező korszerűsítésének, felújításának támogatásá”-nak neveztek. 

Ezt a programot az első Orbány-kormány idején vezették be 2000-ben. 2001-től (és nem 2004-től!) lehetett pályázatokat benyújtani, akkor jellemzően a hőszigetelés kialakítására, majd később az elavult nyílászárók cseréjére. A többször módosított összetételű támogatási formát a későbbi magyar kormányzatok is fenntartották és az ország pénzügyi lehetőségeihez képest támogattál is. 2008-tól a program az Új Magyarország Lakás Felújítási Program részeként működött tovább.

Eddig talán a program előéletének rövid ismertetése, merthogy a pápai programok zöme eddig az időszakig került benyújtásra, a teljesség kedvéért a mesélőnek kötelessége hozzátenni: a hármas finanszírozás (kormányzat-önkormányzat-társasház) betartásával.

Pápa város gondos önkormányzata a pályázatok beadása időpontjától folyamatosan költségvetésében szorgalmasan betervezte, sőt egészen napjainkig ügyesen fenn is tartotta saját támogatási részét, mintegy 96 millió forintot, és türelmesen várta, hogy a 2008-2009-ben az államnak pályázatokat benyújtó társasházak mikor kérelmezik a szükséges támogatási szerződések megkötését…

Csakhogy a társasházak sajnos nem tudtak ilyen szerződéseket kötni, mivel - ellenzéki képviselők vonatkozó és megtévesztő állítása ellenében! - kezdetben a gonosz, csúf Gyurcsány-, majd Bajnai-kormány válságkezelés címén – látván kormányzásuk elodázhatatlan szomorú végét is – utolsó intézkedéseik között még utoljára az országot nyakig eladósítva, szépen lassan (vagy inkább gyorsan!) a tönk szélére és majdnem Görögország sorsára juttatva az államot, leállította a program finanszírozását, lévén kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy különböző támogatásokat tudjon adni. Nem mellesleg a válság és a hihetetlen amatőr válságkezelés eredményeképpen nagyon sok munkavállaló elvesztette a munkáját és így nem volt képes a társasházi támogatásrész háztartásokra eső részét, mondjuk kb. 25-30%-os hitelből – a bankok meg Isten ments, hogy veszteségesen finanszírozzanak! – vagy lakáskasszák igénybe vételével finanszírozni.

Így hát sem az állami, sem a társasházi támogatásrész nem tudott létrejönni, csak az önkormányzati támogatás várt türelmesen, hiszen biztosítva volt, enni-inni nem kért, csak évről-évre szépen áthúzódott a költségvetés vonatkozó sorain.

Mígnem 2013 végén a magát sikeresen megemberelő Magyarország kormánya elhatározta, hogy ő bizony kifizeti az előző kormány által 2009-ben önhatalmúlag leállított panelprogramokat, mert meggyőződése volt, hogy ezzel a panelban lakók – a rezsicsökkentéssel együtt is – később komoly összegeket tudnak majd megtakarítani.

Mivel időközben az országot sikerült a csőd széléről visszarángatni és gazdasági helyzete is javulóban volt, a bankközi alapkamat pedig – a pénzintézetek legnagyobb igyekezete ellenére - folyamatosan csökkent és a munkaerő-piaci helyzet is erősen javult, a társasházak bátran elgondolkodhattak azon, hogy a 4-5 éve beadott programjukat leporolják, sőt kicsit kibővítsék. Megköthették hát végre az állammal a támogatási szerződéseket és elkezdhették saját részük finanszírozásának bonyolítását, igaz a gonosz bankok még mindig nem szívesen akartak a még alacsonyabb bankközi alapkamat ellenére nekik hitelt vagy lakáskassza-támogatást nyújtani, végül – belátva, hogy még nagyobbat buknak, ha ebből a zsíros bizniszből kimaradnak – mégiscsak beadták a derekukat.

Miután kiválasztották a kivitelezőket is, a társasházak nekiláttak, hogy megvalósítsák programjaikat.

Telt-múlt az idő, eltelt a tavasz, két választás, és lassan a nyár is, mígnem a bátor társasházak megkeresték a türelmes önkormányzatot, hogy a program harmadik finanszírozójaként megkössék vele a támogatási szerződést. Az önkormányzat készségesen segítve mindent megtett azért, hogy a szerződések megköttessenek és a támogatás utalható legyen, hiszen jogszabályellenesen és szerződés nélkül a régóta őrizgetett pénzecskét nem is adhatta volna át a társasházaknak. (Ezt még az ellenzéki képviselők is tudták…)

Pár nap alatt minden akadály elhárult, hogy a szerződések aláírhatók legyenek – legalábbis egyelőre két derék társasház számára –, így szeptember 9-én ünnepélyes keretek között, a társasházak minden lakóját meghívva Pápa város polgármestere és a közös képviselők aláírhatták a támogatási szerződéseket, amelyek keretében a város több mint 40 millió Ft-tal támogatja a két társasház panelprogramját ezzel 132 háztartás számára 30-35%-os energia-megtakarítás válik lehetővé. A kivitelezők pártatlan képviselője szerint – aki nem tagja sem az önkormányzatnak, sem a kormánypártok semmilyen szervezetének, de még csak nem is pápai (!) -, az országban ilyen nagymértékű támogatást egyik települési önkormányzat sem biztosított a beruházáshoz, beleértve a megyei jogú városokat is.

És amikor jó szándékú ellenzéki képviselők megkérdezik, hogy „miért pont most?” – a válasz az: hát, ezért!

Nincs csiribú-csiribá, szemfényvesztés, nincs jól időzített kampányfogás, nincs szánt-szándékkal évekre visszatartott „üresjárat”!

Van viszont hőszigetelés, ablakcsere, energia-hatékony fűtésrendszer, alacsonyabb számla, szép környezet, köszönet, no és persze populizmus, demagógia, és annak legsötétebb bugyrai.

Itt a vége, fuss el véle!