A múltidézés jelentősége

Egy település 800 éve sok mindenből tevődik össze, így például a helyi gazdaság fejlődésének lépcsőfokaiból és eredményeiből, egykori és jelenkori kulturális életéből, a művészetek meghatározó és kevésbé meghatározó képviselőinek munkájából és örökségéből, de ugyanúgy összetevője lehet a hadtudományokban elért sikerek és kudarcok, vagy a művelődés, az oktatás terén nyújtott teljesítmény is.
Egy település 800 éve számos alapvetés megfogalmazására ad lehetőséget, amelyek főleg az előzőekben felsoroltakban gyökereznek, de vannak pillanatok, amikor ezen alapvetések kiemelten is fontossá, aktuálissá válnak.
Ha tablókiállítást szervezünk a fellelhető középiskolai ballagási tablók bemutatására, akkor a 800 év azon alapvetését idézzük meg, amely szerint Pápa régóta intézményeire büszke iskolaváros, nélkülük nem az lenne, ami, és valószínűleg sosem emlegették volna a „Dunántúl Athénjeként”.
Megidézzük azt az alapvetést is, mely szerint egy iskola nem falak és tárgyak (pad, asztal, szék, tábla) összessége, hanem azoknak a diákoknak és tanároknak a közössége, akik annak lüktető lényegét, karakterét adják és történetét írják. Közel 24 ezer tanuló vagy eleve pápai szülöttként, vagy csak  tanulmányai idejére, de egy kicsit mégis pápaiként, ha csak valami keveset is, de hozzátett iskolája és ezáltal a város történetéhez is. A tablókiállítás múltjuk megidézése egy olyan pillanatban, amelyben életük egyik legfontosabb szakaszában, az érettségi és szakmai vizsgák előtt – tulajdonképpen felnőtté válásuk küszöbén álltak.
Ha végignézve képeiket, megidézünk vidám, szép vagy szomorú pillanatokat, közös pillanatainkat idézzük meg.
E pillanatokból tevődik össze egy ember története, az emberi történetek pedig előbb egy kisebb, majd egy egyre nagyobb közösség történetévé válnak, míg egyszer csak egy egész város történetének részei lesznek és lassan, fokozatosan történelemmé alakulnak. A mi közös, együttes történelmünkké.