ungertamas blogja

Megint jönnek, csilingelnek...

Nem mondhatnám magamról, hogy nagy alvó lennék és munkaidőben nyilván meg is van a rendje és pontos időpontja annak, ahogy és amikor egy napnak el kell kezdődnie… De szabadság idején – másokhoz hasonlóan – bizony előfordul, hogy én is egy kicsit később kelek fel… Azaz kelnék, merthogy számos profitorientált háztól-házig kereskedelemmel foglalkozó vállalkozás gondoskodik arról, hogy ez ne így legyen!

A Kiliáni Beszélgetések margójára

Amikor az ötlet megszületett, hogy egy olyan igényes beszélgető-rendezvényt – divatos szóval talk-show-t – indítsunk, ami a városrészhez vagy akár az egész városhoz köthető személyiségeket vonultat fel, mindannyian bizakodóak voltunk. Sőt, bátran mondhatom, kiváló ötletnek tűnt.

Semmelweis-nap margójára

Csépe Valéria pszichológus írta egyszer: „Bizonyos dolgokhoz mindenki ért Magyarországon: hogyan kell tanítani, hogyan kell focizni, hogyan kellene az egészségügyet megreformálni. (...) Legjobban ahhoz értünk, amire van rálátásunk. Az atomerőműről öt perc alatt döntést hozunk, mert nem értünk hozzá, de a biciklitárolóról órákat vitatkozunk.”

Milyen ember az olyan?

Hosszan nyomom a csengőt, már ötödszörre, kezdek elbizonytalanodni: jó helyen járok?!... Nézem a címzést, nézem az ajtót: emelet, lakás stimmel. Úgy tudom, várnak. Az ajtó mögött halk motozás, erőltetetten félhangos kérdés: Ki az? Mondom, ki vagyok, honnan jöttem. A rácsokkal védett kisablak lassan nyílik, vastag lencsék mögül idős női szempár mered rám: - Ki? – Mondom újra, ki vagyok. - Tényleg maga az? – hangzik halkabban a kérdés, mint az előbb. Bizalmatlan, nem csoda! - Tényleg én vagyok! - próbálok higgadtan válaszolni (mintha gombóc lenne a torkomban!).

Hanyas vagy? 45-ös?

Hanyas vagy? 45-ös?
Mi már többszörösen összetett mondatokból sem értjük meg egymást… pláne, félszavakból.
Azt mondod: gyermekéhezés – Azt kérdem: hol?
Azt mondod: köztudott - Azt kérdem: konkrétan?
Azt mondod: mindenhol, nálunk is – Azt mondom: nem lehet
Azt mondod: pedig van - Azt mondom: nem azért… kontroll
Azt kérded: hogy? – Azt mondom: jelzőrendszer
Azt kérded: ?  – Azt mondom: családsegítés, gyermekvédelem, gyámügy, intézményi szakemberek
Azt mondod: nem tudtam – Azt mondom: na, látod!
Azt mondod: hm – Azt kérdem: kampánytéma?

Önkéntes akció a Vízmű utcai játszótér megújulásáért

Azt mondják, az önkénteskedés az ember kezébe adja a lehetőséget, hogy életeket, életkörülményeket változtasson meg, beleértve a sajátját is.
Hogy ehhez nem kellenek óriási dolgok, bizonyítja július 13., péntek délutánja is...
Még egyszer szeretném megköszönni Dórinak, Icának, Andrásnak, Janinak, Kálmánnak, Matyinak, Sanyinak és Tamásnak, hogy a Vízmű utcai játszótér megújulhatott.

KÉPEK

Adventi várakozás

[img_assist|nid=583|title=|desc=|link=none|align=left|width=119|height=150]„Ád­vent: a vá­ra­ko­zás meg­szen­te­lé­se. Ro­ko­na an­nak a gyö­nyö­rű gon­do­lat­nak, hogy »meg kell ta­nul­nunk vá­gya­koz­ni azu­tán, ami a miénk«.

Gyer­mek­ko­runk­ban él­tünk így. Vá­gya­koz­tunk ar­ra - ami biz­to­san meg­jött. Té­len: az el­ső hó­esés­re. És vá­ra­ko­zá­sunk et­től sem­mi­vel sem volt ki­sebb, erőt­le­nebb. El­len­ke­ző­leg: nincs na­gyobb ka­land, mint ha­za­ér­kez­ni, ha­za­ta­lál­ni - be­tel­je­sí­te­ni és föl­fe­dez­ni azt, ami a mi­énk...

Oldalak