Blogok

Miénk lesz a jövő?

A fenti cím lehetne akár egy mai népszerű, slágerlistás zeneszám címe is, de e helyett csak egy amatőr video címe, amit a március 30-i országos közoktatási tiltakozó flashmob alkalmából a Pápai Petőfi Sándor Gimnázium tanárai és tanulói állítottak össze. Megfogadtam korábban, hogy semmilyen körülmények között nem kommentálom a közoktatási tiltakozások aktuális eseményeit, nem posztolom a témában megjelent írásokat sem, de az említett video korábbi álláspontom megváltoztatására sarkallt.

Riposzt

Rá kellett jönnöm, hogy én tulajdonképpen szeretem a helyi MSZP rendszeres időközönként megtartott sajtótájékoztatóit. Sőt, szinte várom őket. Nem is csak azért, mert lehetőségem akad mindegyik után személyiségem újabb és újabb, ismeretlen, sokszor nem éppen szép oldalait felfedezni és megélni, de többszöri meghallgatás vagy átolvasás után aztán általában csak hátradőlök és mosolygok, mosolygok, mosolygok…

Hogy min?

Megjelent a Szélesvíz harmadik kiadása

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen szerencsések és gazdagok is vagyunk, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt a gazdagságot értékelni és megfelelően megélni is tudjuk… A Szélesvíznek meg van az a képessége, hogy erre újra és újra emlékeztessen bennünket, ráadásul nem erőltetett és mesterkélt módon, hanem olyan természetességgel, olyan hétköznapisággal, amitől mindenki számára szerethető, befogadható lesz.

A (munkahely) teremtés dilemmái II avagy állásokról és végzettségekről


Sok ismerős és kevésbé ismerős tette fel nekem az utóbbi időben a kérdést, hogy miért is nem lehet Pápán érettségivel munkát találni, ill. a felkínált állások közül csupán keveset lehet ezzel a végzettséggel betölteni.

Programokról és támogatásokról

avagy tanmese a demagógia legsötétebb bugyrairól

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy program, amit a köznyelvben csak panelprogramnak, hivatalosan az „iparosított technológiával épült lakóépületek energia-megtakarítást eredményező korszerűsítésének, felújításának támogatásá”-nak neveztek. 

Tehetség kontra plágium

Mindig is érdekelt a politika. Kezdetben – ifjúkorom hajnalán – a fiatalok hagyományos gyanakvásával és szkepticizmusával, majd - az összefüggések feltárásával és megértésével - egyre mélyebben, miután pedig már több éve politikával előbb mellék-, később főállásban foglalkozóként dolgozom, meghatározza egész életemet. Kiváltképpen kampányok idején pörögnek fel azok a politikai események, amelyek mindig számos izgalmat visznek a közigazgatástól gyakran már kiszámítható hétköznapokba.

A (munkahely) teremtés dilemmái

Sosem szerettem a „munkahelyteremtés” kifejezést.

Hívő katolikusként mindig is egy kicsit istenkáromlónak (blaszfémikusnak) éreztem: teremteni – azaz a semmiből valamit létrehozni – számomra eddig csupán egy valakinek sikerült, igaz Ő viszonylag rövid idő (6 nap) alatt, relatív nagy dolgokat – úgymint világ, növények, állatok, ember – tudott alkotni. (A hetedik napon Ő is megpihent!)

Egy 100. születésnap margójára

Idős, de bátor, élénk tekintet fúródik az enyémbe a vastag lencsék mögül, mikor kezet fogunk - a bőr pergamenszerű érintése nem sejteti az erős kézfogást… egy fiatalembernek is javára válna. A visszafogott, de határozott elegancia és tartás még ennyi év után is elvitathatatlan tiszteletet, sőt alázatot követel, a mozdulatokban azonban érezhető a jól palástolt bizonytalanság: az érzékszervek, a gesztusok, az alkalom, a pillanat bizonytalansága.

A 100. születésnap csupán keveseknek adatik meg.

A múltidézés jelentősége

Egy település 800 éve sok mindenből tevődik össze, így például a helyi gazdaság fejlődésének lépcsőfokaiból és eredményeiből, egykori és jelenkori kulturális életéből, a művészetek meghatározó és kevésbé meghatározó képviselőinek munkájából és örökségéből, de ugyanúgy összetevője lehet a hadtudományokban elért sikerek és kudarcok, vagy a művelődés, az oktatás terén nyújtott teljesítmény is.

Oldalak